Minden januárban elárasztja az internetet ugyanaz a tanácsözön: hogyan tartsuk be az újévi fogadalmainkat, hogyan alakítsunk ki jobb szokásokat, és hogyan csináljuk végre „jól” ezúttal.
Mindezek ellenére a legtöbb embernél ugyanaz történik. Februárra vagy márciusra a lelkesedés alábbhagy, a fogadalmak pedig csendben eltűnnek. Nem látványos kudarccal – hanem kihagyott napokkal, majd hetekkel, míg egyszer csak már szóba sem kerülnek.
Ez olyan gyakran ismétlődik, hogy érdemes feltenni a kérdést: miért buknak el az újévi fogadalmak még akkor is, amikor valódi változási szándék van mögöttük?
A probléma nem az elköteleződés hiánya
A megszokott magyarázat a fegyelemre vagy az elköteleződésre helyezi a hangsúlyt. Sokaknál azonban a valódi ok ennél sokkal gyakorlatiasabb – és sokkal emberibb.
A legtöbb fogadalom azért vall kudarcot, mert ütközik egy már eleve túlterhelt élettel és megoldatlan időgazdálkodási nehézségekkel.
Az emberek többsége nem azért hagy fel a fogadalmaival, mert nem fontos neki a változás.
Azért hagy fel velük, mert a napjai már január 1. előtt is tele voltak.
A munka nem lassult le.
A családi felelősségek nem csökkentek.
Az energiaszint nem nőtt meg varázsütésre.
Egyetlen dolog változott: egy új elvárás került hozzá egy már amúgy is zsúfolt napirendhez.
Nem lehet hozzáadni anélkül, hogy ne vennénk el valahonnan
Ez az a pont, amit a legtöbb tanács kihagy.
Az emberek nem üres időbeosztással kezdik az évet. A munka, a családi kötelezettségek, az érzelmi terhelés és a mindennapi stressz már eleve jelen vannak. Egy új szokás – legyen az mozgás, tanulás vagy önreflexió – hozzáadása úgy, hogy közben semmi máson nem változtatunk, azt feltételezi, hogy az idő majd „kitágul”.
De nem tágul.
Ha semmi más nem szorul háttérbe, az új tevékenységnek egyszerűen nincs helye.
Így a valódi kérdések nem ezek:
- Hogyan maradjak motivált?
- Hogyan legyek fegyelmezettebb?
Hanem inkább ezek:
- Mit fogok kevesebbet csinálni?
- Mi kerül lejjebb a fontossági sorrendemben?
- Mit vagyok hajlandó abbahagyni – még akkor is, ha kényelmetlen?
Ezek nélkül a válaszok nélkül egy fogadalom egyszerre versenyez az életed minden más elemével.
És ezt a versenyt többnyire elveszíti.
Az időgazdálkodás érzelemszabályozás is
Van még egy oka annak, hogy a fogadalmak elhalványulnak.
Van, ami a napjainkban nem azért van jelen, mert igazán fontos – hanem mert segít megküzdeni.
A túlmunka, az állandó elérhetőség, a görgetés, minden rés kitöltése zajjal vagy feladatokkal mind a stresszt, a szorongást és az elvárásokat szabályozó szokások.
Amikor ezeket próbáljuk csökkenteni vagy lecserélni, az nem pusztán időbeosztási kérdés.
Érzelmi kérdés is.
Ezért nem működik gyakran az, hogy „kelj fel korábban” vagy „tervezz jobban”.
Mi történik az újévi fogadalmakkal?
Nem pukkannak szét.
Nem buknak el látványosan.
Elolvadnak.
Eleinte minden tiszta és reményteljes.
Fehér. Érintetlen. Ígéretekkel teli.
Aztán a való élet felmelegíti a felszínt és láthatóvá válik az, ami alatta van.
Egy őszintébb kiindulópont
Ahelyett, hogy azt kérdeznénk:
- Hogyan tudnék végre kitartani a fogadalmam mellett?
Hasznosabb lehet ezt kérdezni:
- Mi köré szerveződik most az életem?
- Mit védek azzal, hogy folyamatosan elfoglalt vagyok?
- Mit vagyok valóban hajlandó megváltoztatni – nem csak hozzáadni?
Néha a legjelentősebb újévi fogadalom nem az, hogy többet csinálunk.
Hanem az, hogy tudatosan eldöntjük, minek nem adunk többé ugyanakkora helyet az életünkben.
Itt kezdődik az igazi változás – jóval azután, hogy a hó elolvadt.